Volt egy lány és egy fiú akik nagyon szerették egymást évekig boldogok voltak együtt,de a kapcsolatunk nem olyan irányba sodródott ahogy a nagy könyvben az meg volt írva.A lányra rossz idők jártak,a családja szét szakadt szerelme elfordulófélben volt tőle.Más vigasztalta meg őt és elszerette a fiútól.Később ismét egymásra találtak,de a lány nem tudta megbocsájtani magának amit tett és olyan lépésre szánta el magát amire senki sem számított.Megismerkedett egy kék szemű sráccal aki a fiú csapattársa volt.A lány felejteni akart,bántani akarta a fiút,mert úgy érezte nem érdemli meg,hogy egy ilyen fiú fogja a kezét és tiszta szívéből szeresse.Mondanom sem kell,hogy ez jól működött és jó ideig szóba se álltak egymással.A lány rengeteget gondolt a fiúra,napról napra egyre jobban bánta tettét és egyre jobban felerősödött benne a hiány.De ahogy ez lenni szokott nem maradt ennyiben a dolog hiszen egy idő után csak elkezdtek érdeklődni ismét egymás iránt,mert a szívének senki sem tud parancsolni.Minden találkozásnál egyre jobban érezni lehetett közöttük azt a bizonyos szikrát.Teltek múltak a hónapok amikor már nem tudtak megálljt parancsolni érzéseiknek és megtörtént az aminek nem szabadott volna.Innentől kezdve ismét keserves időknek néztek elébe.A lány nem lépett,mert nem mert egyszerűen félt.Eluralkodtak a gondolatok a fejében és egyre jobban kihasználva érezte magát,pedig nem volt rá semmi esélye,hogy mindez azért történhetett volna,mert a fiú még az nap bocsánatot kért tőle amiért ez megtörtént nem akarta,hogy a lány így érezze.Sajnos a fiú egyre jobban tűnt el és a lány akarva akaratlanul is csak erre tudott gondolni,mert nem volt biztos abban amit a fiú érez ezek után már iránta és nem mert tenni semmit.Talán a sorsfintora,hogy hoppon maradt,mert nem volt képes cselekedni.Szíve összetört és kétségek között maradt és keresi a fiú társaságát akit számára már elérhetetlenek érez.A lány a mai napig őt tartja igaz szerelmének akit soha nem felejt el és bármit megadna,hogy ha csak egy napra is,de újra maga mellett tudhassa,foghassa újra a kezét.Megszámolni se tudná már az eltelt időt,de a láng még mindig ugyan úgy ég benne,mint évekkel ezelőtt. 

Még mindig úgy mint az emberek a sót... <3
https://www.youtube.com/watch?v=IGt9DG_-mEg  

Megosztás a facebookon